2010. október 31., vasárnap

Az Operaház Fantomja

Meglepődve tapasztaltam, hogy nem írtunk még egy sort sem a Fantomról. Pedig hát mindenki tudja, hogy lassan Attila neve egyé válik ezzel a karakterrel. A részletes jellemzést most nem írnám le, ugyanis egyszer megtettem már az ezzel foglalkozó blogunkban és talán sejthetitek, hogy nálam a Fantom ott kezdődik, hogy Csengeri Attila. Itt elolvashatjátok:
Karakterjellemzések: Eric, a Fantom
Ezen felül talán inkább arról beszélnék, hogy a jellemzésben említett momentumokat Attila hogyan valósítja meg...
Kétségtelen, hogy a Madách Színház Fantom feldolgozása önmagában egy nagyszerű rendezést mutat be, csodálatos díszletekkel, jelmezekkel és technikai háttérrel. Itt kiemelném példának a hangtechnika fantasztikus felhasználását, mikor a Fantom leveleket olvassák, vagy keresik őt és annak hangja a nézőtér különböző pontjairól szólal meg a hangszórók váltakozásának köszönhetően. Hihetetlen hatással bír! Bár nem kevésszer láttam már az előadást, minden alkalommal akaratlanul is kapkodom a fejem a hang irányába, mintha csak tényleg ott állna valaki, egy alaktalan szellem. Lenyűgöző! Vagy a temető jelenetnél a különböző pontokon felbukkanó rémalak... ijesztő mégis izgalmas. Abszolút lebilincselő előadás. Mindezek mellett azonban kellenek a főszereplők, kellenek azok a hangok és azok a színészek, akik életre keltik ezeket a hihetetlen összetett karaktereket. És az élükön magasan ott áll Attila. Eric, a Fantom megszemélyesítése tényleg sokoldalú színészetet kíván, és én személy szerint ezt csak tőle láttam megvalósítani. Holott mindegyik szereposztással néztem már az előadást. Úgy gondolom, hogy ő képes csak megmutatni ennek a személyiségnek minden rejtett oldalát. Nem csak a dráma, a szenvedés és a harag. Nem csak ezek a negatív érzelmek. Mert van ott még szerelem, humor, gúny, megvetés is. Persze, alapvetően minden megmozdulása besorolható negatív irányba, de a fenti karakter jellemzésből jól látszik, hogy mindennek oka van. És ennek tekintetében, nem lehet haragudni rá. Nem mondom, hogy maradék nélkül felmenthető minden tette alól, de egyértelműen elítélni sem szabad.
Vannak momentumok Attila játékában, amiket kifejezetten szeretek. Ilyen például a folyamatos gúnyolódása a színház vezetésén. Egyértelműen lenézi őket, de a levelek arrogáns hangvétele mellett ott van a jól megfogalmazott gúny is. Az, amin lehet nevetni. És ez fontos! Vagy az az apró dolog, mikor Christine azt énekli, hogy "Az arcod rég nem tud megrémíteni..." - ennél van egy nagyon rövid kis pillanat, mikor Attila játékában a Fantom azt hiszi nyert ügye van, és a lány szereti őt. Ennél a résznél mindig kihúzza magát, megigazítja a haját, vagy a ruháját és elmosolyodik... aztán persze ez a mosoly gyorsan elhal, mikor jön a folytatás: "...a lelked torz és ez sokkal jobban fáj." Innen tudja, hogy már nincs más út, nem nyerheti el a viszonzás csodáját. De kiemelném azt a részt is, mikor Christine letépi a maszkot róla és ő éktelen haragban tör ki, majd váratlanul rogy össze és válik az óriásból egészen picivé. Mikor a földön négykézláb, mint egy űzött vad, kúszik és félve kéri vissza egyetlen védelmét, a maszkját. Aztán mikor visszakapja és felveszi, ismét az egyenes, szálfa tartás, a keménység, határozottság ül arcán... ismét férfi. Ezek a váltakozások Attila játékában annyira váratlanok mégis természetesek. Nem látok benne műiséget, vagy túljátszottságot. Az a nagyszerű az ő játékában, hogy egyszerre tud a földön túli Fantom, és a nagyon is emberi férfi lenni. Számomra az egyik legszebb része a játékának, hogy képes némán sírni. Sok színész elrontja a megható pillanatokat azzal, hogy hangosan zokog, ami időnként kifejezetten nevetséges tud lenni. Ezzel szemben Attila képes arra, hogy csak ott van, némán, akadozó lélegzettel és remegő testtel... mindenki tudja akkor, hogy sír. Nem kell megmagyarázni, nem kell hallani. Tudjuk, látjuk és érezzük. Csodálatos. És mikor az ember csak azt érzi, hogy legszívesebben felrohanna a színpadra és vigasztalva átölelné... hölgyeim és uraim, itt kezdődik a színjátszás!
Édesanyám mondta, miután megnézte az előadást, hogy addig fogalma sem lehet az embereknek arról, mire képes Attila, amíg nem látták a Fantomban. Ez az az előadás, amiben -a Jézushoz hasonlóan- nem csak musical énekes, hanem Színész is. Így, nagy betűvel. Mert minden alkalommal elhiszem neki, amit ott ad. Elhiszem és átélem minden fájdalmát és haragját. És ott vagyok minden hangban és érintésben a színpadon.
Ettől válik Csengeri Attila A Fantommá.

A Vörös Pimpernel

Folytatván korábban megkezdett darab leírásaimat, a következő előadás egyik nagy kedvencem. Sajnos erről is már csak múlt időben beszélhetek, hiszen a Vörös Pimpernelt már egy ideje nem játsszák befogadó színház híján. Pedig kétség kívül a musical irodalom egyik legjelentősebb részéről beszélhetünk nem csak zenét, de a színpad technikát illetően is. A magyar előadást Molnár László vitte színpadra Szolnokon, ahol Attila mellett Bot Gábor játszotta a főszerepet, partnernőjük pedig Koós Réka és Kertész Marcella voltak.
Az előadás sikere a magad színvonalú kivitelezés mellett kétség kívül maga a történetnek és a zenének köszönhető. Úgy gondolom hogy az a legjobb benne, hogy egyformán jelen van a színpadon a humor és dráma is. Persze ezúttal kicsit talán több szerepet kapnak a poénok, sőt, inkább a szituációs komédia az, ami uralkodik, de mégsem mondható azt, hogy ez egy kiemelten vígjáték lenne. Mert igenis ott van a szörnyű tény, hogy emberek halnak meg a guillotine által, és persze a szerelmi szált végig kísérő kétség, és az árulástól való meggyötörtség. Ennek köszönhető két gyönyörű szóló rész is, ami Attila hangjával olyan mértékig betöltötte a teret, hogy senki meg sem mukkant, amíg szólt, és utána csak hatás szünetet követően jött a tapsvihar. Az "Imá"-ban a kétségbeesés és harag dominál benne, szinte izzik a levegő körülötte, míg az "Ott volt Ő"-ben a felszabadult öröm, és a féktelen szerelem lángol fel. Mind a kettő csodálatos dal. És persze mindenképp meg kell említeni a poénos oldalt is, hiszen aki kicsit is ismeri Attilát, tudja, hogy szereti a jó humort. Itt aztán kibontakozhatott, a ficsúr dendi szerepében olyan piperkőciséget mutatott be, aminek láttán szem nem maradhatott szárazon.
Összességében egy remek előadás, nagyszerű színészekkel és fülbemászó dallamokkal. Talán egyetlen dolgot rónák fel hibának, bár ez kifejezetten személyes véleményem: Attila parókája szörnyű volt. De ettől függetlenül egy csodálatos musical előadásnak lehettem tanúja Szolnokon. Titkon remélem, valahol, valamelyik színház színpadán még viszont láthatom Sir Percy Blakeneyt :)

2010. október 24., vasárnap

Ezért vannak a jóbarátok...

Péntek éjjel került megrendezésre a New Orlenas Music Clubban. A fellépők Attila mellett Andrádi Zsanett, Nagy Balázs és Szemennyei János voltak. Talán az éjfél tájt kezdődő koncertet megelőző stand up comedy légköre hatotta át a helyet, vagy csak szimplán jó volt a hangulat, de jobbnál jobb dalok mellett folyamatos jelen volt a humor. Minden szereplő abszolút egymásra hangolva sziporkázott és nem csak zeneileg. Végig nevettük az estét, ugyan akkor ott voltak azok a néma és meghatott csendek, mikor bekúszott a szívünkbe az Éj zenéje, vagy mikor magával ragadott a Forog a kerék. Utóbbi különlegességét növelte, hogy Attila játszotta a Sakkban mind a két főszerepet, ám azóta ('95) most énekelte el ismét először. Olyan hihetetlen erővel és lendülettel szólt a dal, hogy teljes mértékig magával ragadó volt. Remélem még sokszor előveszi a repertoárból. Ami a további dalokat illeti: volt Hotel Menthol, ami mindenki lábát mozgásra késztette "Köszönjük Miki bácsi!", a Lehetsz király ezúttal három hihetetlen fickó előadásában, akik lássuk be, nem teljesen normálisak, de hát mi így szeretjük őket:) A Miss Saigonból a Szaxofon duett ezúttal tercettben Nagy Balázzsal és Andrádi Zsanettel Ati mellett. Nagyon szórakoztató volt és minden bizonnyal sok lány lett volna Zsaki helyében :)) Felhangzott továbbá a Sztárcsinálókból a Történelmi lecke Szemennyei Janival, felidézve ezzel a tavalyi óbudai nyarat. És sokunk örömére volt Macskafogó is, amivel Attila lekörözhetetlen gonosztevővé válik minden alkalommal, mikor előadja.

Nagyszerű poénok, remek dalok, telitalálat a fellépőkben. Egy remek este/éjjel/hajnal volt.

Valentin koncert a Madáchban

2011. február 12-én a Madách Színház egy Valentin-napi koncertet mutat be, melyben Attila is szerepelni fog Polyák Lilla, Feke Pál, Homonnay Zsolt, Gallusz Nikolett, Posta Victor, Mahó Andrea és Krassy Renáta társaságában. Az est tematikája természetesen a szerelmes dalokra épül majd, a rendező Szerednyei Béla. Örülés van!!! :D

2010. október 18., hétfő

Boldog Születésnapot!

Nagyon Boldog születésnapot ezúton is Attilának!!! :))

2010. október 9., szombat

Szupersztár werkfilm az RTL Klubon

Október 13-án szerdán 23.30-tól sugározza az RTL Klub a Jézus Krisztus Szupersztár werkfilmjét, melyben gyaníthatóan a korábbi gyakorlathoz hűen kulisszatitkokat láthatunk illetve interjúkat az alkotókkal, szereplőkkel. Aki nem érne rá ebben az időpontban, az október 24-én vasárnap 12.40-től még megnézheti, ekkor ismétli ugyanis a csatorna a műsort.

2010. október 7., csütörtök

Ismét Fantom a Madáchban

Az Operaház Fantomja őszi szériájának beharangozója a Madách Tv-ben. Attila nagyon szépen kifejti, miért is sikeres ez a darab, milyen külön is érdekes és jó összetevőkből áll. Nekem nagyon tetszik az okfejtése. :)

2010. október 5., kedd

Októberi fellépések

Okt. 6.,19 óra: Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár,
okt. 11.,19 óra: Szombathely: The Queen Tribute Show: The Show Must Go On
okt. 16.,15 óra: Madách Színház: Az Operaház Fantomja,
okt. 17.,15 óra: Madách Színház: Az Operaház Fantomja,
okt. 19.,19 óra: Madách Színház: Az Operaház Fantomja,
okt. 22.,23 óra: New Orleans Music Pub: Ezért vannak a jóbarátok ( Andrádi Zsanettel, Nagy Balázzsal és Szemenyei Janival ) ,
okt. 24.,20 óra: Papp László Sportaréna: The Queen Tribute Show: The Show Must Go On