2010. július 31., szombat

2010. július 27., kedd

Zrínyi Egerben az én szememmel

Bár kolléganőm részlet hűen leírta a 22.-i egri eseményeket, szeretném én is megtenni ugyan ezt úgy, mint a teljes nap végigkísérője. Nem írnám le a napom teljes történetét, elvégre ez a blog nem rólam szól, csak az Attilához köthető részleteket.
Délután egy óra táján érkeztem meg a várba, ahová csakis a sajtó kártya felmutatásával engedtek be. A Zrínyi1566 csapata éppen próba szünetet tartott. A várban felépített színpad mellett állt egy magas és eléggé terebélyes fa, annak árnyékába húzódott be gyakorlatilag mindenki, így ennek köszönhetően egymás nyakában szenvedték a rekkenő hőséget. Ez volt az oka annak is, hogy -bár Csengusz pontos leírást adott arról, merre keressem-, nem sikerült egyhamar megtalálnom a tömegben. Végül csak rábukkantam az árnyékba burkolt lépcsősor mellett. Szokás szerint a laptopját bújta, bőszen dolgozott a biztosításain. Nagy nehezen sikerült mellé furakodnom, átadtam neki az azóta már forrócsokivá olvadt egy-egy tábla Milkát, majd együtt vártuk a szünet végét. Pontosabban ő továbbpötyögött a gépén, én meg érdeklődve figyeltem. Körülöttem mindenki pihegve, elgyötörten ült, vagy feküdt a földön. Aztán nem sokára, olyan kettő óra táján felhangzott a második felvonás nyitány része, így az emberek elkezdtek szedelőzködni. Ati persze kapkodva csukta össze a gépét, majd mondta, hogy a cuccomat letehetem a sátorba, és felszökkenve a lépcsőn sietett előre. Igaz, hogy ő egy nyakigláb ember, és könnyebben veszi a lépcsőt, mint én, de engem megszégyenítő gyorsasággal hagyott hátra. Győztem loholni utána a táskáimmal. Aztán már ment is a színpadra.
Miután összedobtam a fényképezőgépem, én is utána mentem, addigra az emberek nagyrészt eltűntek a fa környékéről, ki-ki a színpadon, vagy a nézőtéren foglalt helyet. Megkezdték a második felvonás próbáját is.
Én serényen fotózgattam, annak ellenére, hogy nem jelmezes próba volt (amit nem is csodálok 36 fokos hőségben), rendkívül élveztem. Persze a szereplők is bolondoztak és a nagy meleg miatt nehezen jöttek a szövegek is. De azért szép folyamatosan mentek a jelenetek. Látszott, már csak a korrekciók folynak, mindenkiben összeállt már a darab.
Őszintén csodáltam azokat az embereket a színpadon. Rekkenő hőség volt, a Nap kegyetlenül tűzött, én magam is, bár a nézőtéren ültem, de ugyan úgy nyílt színen foglaltam helyet és komolyan mondom, néha egészen elviselhetetlen volt a meleg. A fényképezőgépem is csak hamar átforrósodott.
Végül is olyan négy óra táján lett vége a próbának, akkor mindenkit elengedtek, hogy menjen, pihenjen, egyen, fürödjön, tegye, ami jól esik, este hétre vártak vissza mindenkit. Mondhatom igazán rendes csapat ez a banda, mert 1-2 kivétellel mindenki vissza is ért a kért időpontra. Ati késett egy kicsit, de nem volt gond, mert a tapsrendpróbánál pont addigra ugrott be a színpadra, mikor neki kellett volna ott lennie. Tökéletes időzítés.
Az esti előadás 9 órára volt kiírva, így a rövid zárópróba után mindenki még frissíthetett magán, illetve lassan megkezdődött a készülődés, sminkelés, öltözködés.
Nagyrészt időben indult a darab, de előtte kb egy órával már elkezdték a hangosbemondóban az Agria játékok reklámozását, amit olyan irritálóan sokszor megismételtek, hogy vánszorogni látszott az idő. Végül is, mire mindenkit beengedtek, helyet foglalt a közönség, már be is sötétedett, így hangulatosan kezdődhetett a nyitány.
Az előadás rendben folyt, hamar magával ragadott a történet és a zene is annak ellenére, hogy fényképezőgépen keresztül néztem a színpadon történteket. Nem szeretnék nagyon részletekbe bocsátkozni, így inkább kiemelném a számomra legmeghatározóbb pillanatot. Már egy korábbi kommentemben is említettem, hogy volt egy rész, mikor Sasvári épp egy komoly, drámai dallamot énekelt ezzel a szöveggel: "Ha úgy is jő egy vad vihar, az mindent elsöpör..." És mögötte a horizonton egy hatalmas, gomolygó fekete felhőben villámok cikáztak némán. Félelmetes és megrendítő látvány volt. A másik kiemelhető momentum Feke Pál szólója a második felvonásban. Itt ugyanis Pali színpadra lépésekor szó szerint leszakadt az ég, ő mégis becsületesen végigénekelte a dalát teljes beleéléssel. Sajnos ezt követően kellett leállítani az előadást. Érdekes volt amúgy, hogy maga az író, rendező: Moravetz Levente bújt bele Mehmed, a török vezér szerepébe, és ő volt az, aki a technikusok felé jelezve levetette a fényeket. Kicsit olyan volt, mintha ez is a darab része lenne, ahogy talpig törökben, méltóságteljesen felállt és intett a nézők fölötti személyzetnek.

Mivel ez Attila blogja, illene róla, a karakteréről is beszélni kicsit. Bevallom nehéz helyzetben vagyok. Eddigi karaktereitől nagyon eltérő személyt játszott. Nem volt ő heroikus, hősies, se vicces, vagy akár egyértelműen negatív. Én leginkább úgy jellemezném, hogy ő volt az ember a darabban. Csak egy egyszerű beosztott, aki végigköveti felettese bukását, oldalán egy sor hőssel, akik közé ő nem tartozhat. Gyarló is kicsit, hiszen egy szép fegyverért kikuncsorog Zrínyinél egy szükségtelen hódítást. De vállalja tettéért a következményeket, kész lenne önként halálba menni, ami megnemesíti jellemét. A szerelem valahol kicsit ráerőszakolva jön létre benne, mikor a fiatal szolgálólány majd hogy nem kiköveteli magának érzelmei viszonzását. De persze nincs szükség sok ösztönzésre. Cserenkó Ferenc az, aki sodródik az árral. Nem kombinál, nem szervezkedik, ő csak viseli azt, amit rárónak és próbál mindvégig hű maradni urához, Zrínyi Miklóshoz. Ez a legfőbb elv, ami hajtja, meg persze keresztényi hite is, ami megakadályozza abban, hogy megölje kedvesét, mielőtt a török betörne a várba.
Attila mindezeket jellemzőket remekül magába gyűjtötte. Ha kell, felvállalva magát határozottan kiáll az emberek elé, de ő is gyötrődik a török fenyegetése alatt. Szeret, gyűlöl, vétkezik, csak egy egyszerű emberi sors. Mégis ő kapja az egyik legnagyobb büntetést: életben kell maradnia, hogy elmesélje a vár embereinek történetét. Végig kell néznie, ahogy barátai, sors társai, szerettei meghalnak, életüket áldozzák hazájukért, de ő nem tehet semmit. Talán nem is gondolunk bele, milyen nehéz az ő sorsa.

2010. július 25., vasárnap

Zrínyi 1566

Zrínyi Egerben

Gondoltam írok egy beszámolót, ha még Rana nem írt. :)
Nos, a Zrínyi 1566 csapata Szigetvár és Simontornya után Egerben is aktív munkába kezdett. 22-én próbák zajlottak, illetve este egy előadás keretében a főpróbát is megtartották. Maga a minimalista díszlet jól mutatott a várban, a kőfalat utánzó részek teljesen beleolvadtak Eger várába. Én 22-én délután néztem be a próbára, akkor nyári ruhában, napszemüvegben próbáltak épp a színészek. Moravetz Levente lelkesen rendezte őket, s ő maga is beállt színészei közé Beleznay Endre helyett ugyanis ő játszotta Szokoli Mehmed fővezért. Aranyos volt, mert néha ő maga is tévesztett szöveget, de ez nem is csoda, rekkenő hőség volt. Egy részen Attila is épp a darabbéli párját játszó Bodonyi Beátát ölelte, mondta a romantikus vallomást majd villámgyorsan közbeszúrta: "Na most súgjatok!" :D
Ezután az esti előadásra sajnos nem tudtam maradni, de amennyire jól értesültem, maga az előadás jó volt, csupán az eső szólt közbe, ami Feke Pali színpadra lépése után leállította az addig jól alakuló estét.
Rana szokásosan mély érzelmeket elkapó fotóit itt nézhetitek meg, a Videók aloldalon pedig egy videót láthattok a 23-i előadásból (amit szintén megszakított az eső, kétszer is, de legalább végigjátszottak).

2010. július 19., hétfő

Zrínyi 1566 az Örökös Tagság gálán

A Zrínyi 1566 rockmusicalből is hangzottal el részletek a 2010. június 13-i gálán, melyben Attila Cserenko Ferenc kamarást, Zrínyi jobbkezét alakítja. A videóban 38:53-tól látható a Zrínyi. (Ami szerintem egy zseniális darab! :)

2010. július 18., vasárnap

Musical Parádé

Pénteken került megrendezésre a Pécsi Szabadtéri Játékok keretein belül a Musical Parádé elnevezésű musical hakni Polyák Lilla, Koós Réka, Homonnay Zsolt és persze Attila közreműködésével.
Az előadás 9 órakor vette kezdetét az általam már jól ismert bevonuló zenével, amit Csengusz koncertjein előszeretettel alkalmaz: a Queen-féle We will rock you című szám dobogás, majd Détár Enikő hangja: "Ladies and Gentleman! Meine Damen und Herren! Hölgyeim is Uraim!" majd feldübörög Freddy Mercury hangja: "Show must go on!" és végre színpadra lép a várva várt mosolygó arc. Ez egyébként Attila saját hangkeverése. Szerintem nagyon találó és ügyes kis egyveleg, ami remekül fel tud vezetni ilyen koncerteket.
Alapvetően nem volt egy kifejezett konferanszié, gyakorlatilag mindig azt mondta be a következőt, aki előtte volt. Ennek az eredménye egy sor kölcsönös szívatás és vicces történet egymásról. Különösen a két fiú osztotta egymást. Nagyon viccesek voltak. Nem tudnám most hirtelen az összes elhangzott dalt felidézni, de volt Csengusztól Hotel Menthol, Cápadal, Kell még egy szó, Kind of Magic Rékával, Szaxofon duett és Lehetsz király, Azért vannak a jóbarátok és Thank you for the music közösen mindenkivel. Ezek közül kiemelném a Szóló szaxofont, ami egy hosszas felvezetőt kapott Attilától, aminek az eredménye az lett, hogy az első versszakot úgy, ahogy van végig röhögte. Úgyhogy mondanom se kell, alapvetően mókás volt a hangulat. Mindenesetre tetszettek a közös dalok, mert új szólamokat szólaltattak meg, amik sokkal színesebbé tették az -olykor már egészen- elcsépelt nótákat.
A fellépést követően a művészek dedikáltak a bejáratnál, Ati csak hamar kiosztott 25 autogramkártyát, utána már csak sima kis papírra írogatott. Hatalmas tömeg tornyosult az asztaluk előtt, így bátran kijelenthetem, nagy volt az érdeklődés irántuk. Persze a szabadtéri nézőtere is fullosan tele volt, még álló emberek is voltak oldalt, illetve létrejött egy feledik sor a 0. és az első között a lépcsőn. Ott ültem én is és onnan fotóztam.
A koncert előtt a Pannon Tv is készített interjút a művészekkel, aki tudja, figyelje a műsorukat.
Annyit fűznék még hozzá személyesen, hogy szerintem egy remek kis koncert volt. Jó zenék, jó hangulat, jó idő. A fellépők tehetséges művészek egytől egyig. Örülök, hogy ott lehettem.

2010. július 5., hétfő

Zene.hu interjú

A zene.hu portálon egy friss interjút olvashatunk Attilával:
A Madách Színház művésze nemrég két felkérést is kapott: ismét színpadra tűzték a Jézus Krisztus Szupersztár című musicalt, melyben címszerep jutott neki, és a Géniusz együttes is felkérte őt, mint a zenekar alapító tagját, egy közös show-ra. Vele beszélgettünk.

Tovább a cikkhez: Csengeri Attila: Jézus, Zrínyi, Géniusz