2010. december 31., péntek

Itt van 2011!

Kedves Olvasók!
Mindenkinek Nagyon Boldog, Örömökben, Attilás fellépésekben és előadásokban Gazdag Új Évet Kívánunk!
A szerkesztők

2010. december 22., szerda

A Szupersztár és a Karácsony

A Madách Tv egy videós összeállítással kíván Boldog Karácsonyt. A videó megtekinthető a blog aloldalán. A videóban a Jézus Krisztus Szupersztárban közreműködők, köztük Attila is, vallanak arról, milyen náluk otthon a Karácsony vagy régen, gyermekkorukban milyen volt. A Szupersztár decemberi és januári előadásának időpontjai.

2010. december 15., szerda

The Show Must Go On - Queen Tribute Concert Show

Júniusban nagy sikerrel mutatták be Pécsen, az Országos Színházi Találkozó keretein belül a 'The Show Must Go On' elnevezésű Queen koncert showt, ahol a hazai zenei élet jeles képviselői adták elő a világhírű együttes ismert dalait élőzenei kísérettel. Ezúttal az előadás a fővárosi Papp László Sportarénába kerül megrendezésre december 25.-én. Az eseményre készülvén a próbákat egy csepeli raktárban rendezték meg, ahol bár nem volt éppen buli hangulat, de azért jól érezték magukat a fellépők. Az erről készült képek itt megtekinthetők:

http://ranafoto.hu/?p=1801

2010. december 9., csütörtök

Musical Plusz - december 5.

Gondoltam írok egy pár szót a születésnapi Pluszról. :) Először is azt hiányoltam, hogy nem Attila vagy mondjuk Serbi volt a konferanszié, mert ők ketten humorban és stand-upban is jók, szóval nem száraz felvezetéseket hallhattak volna a nézők, mint az amúgy tehetséges Kiss Ernő Zsolttól. De. Szerencsére nem maradtak nyugton a humorzsákok, már rögtön a műsor elején, Monár Laci Heródes dalánál bevonultak mint táncoló Manók, volt saját koreográfia, minden, ahogy az a balra látható képen illusztrálva is van. :D Illetve később Attila ahogy magához ragadta a mikrofont, öntötte a poénokat, jövőre induló mezőgazdasági verseny: X Traktor, Tilla vagy épp Fábry paródia, ésatöbbi. Mondjuk Serbi is vicces kedvében volt - már ami a prózát illeti, mert dalokban nem épp kedveseket választott, sokkal inkább félelmeteseket, pl egyveleg a Jekyll és Hyde-ból vagy Néró dala a Sztárcsinálókból - Gézával pl agyba-főbe szívatták egymást, egyszer megjegyezte, hogy Géza mekkora adag alapozót vakolt magára meg ilyenek. :D Géza énekelt Sex bomb-ot, na az is vicces volt, úgy nézett ki a napszemcsiben, mint a Vakegerek a Shrekben amikor az első rész végén van az a dalverseny. :D Attila dalai nagyon jó voltak, pl Nagy Balázzsal a Miért van? vagy a Forog a kerék és a Bangkok a Sakkból, illetve a nagy dalpremier, a Till I hear you sing magyarul a Fantom 2-ből, azaz a Love never dies-ból Rana fordításában, Míg nem énekelsz.. címmel. Ja és a Belle-t ki ne hagyjam, amiben Attila tetszett a legjobban, Gézával és Kiss Ernő Zsolttal énekelték egyébként. Utóbbi túl merev előadásmódú, tőle csak a Bíró dala tetszett a Sakkból, a többi nem. Ja és a Belle végén a tercettnél Géza énekelte a felső szólamot, érdekes megoldás volt, de bejött, az utolsó kitartott hangnál már Attila volt felül, azért azt is értékeltem. :D Na most így hirtelen ennyi. Jó volt nagyon. :)))))) Áá és a Bangkok-ban Attila táncolt, méghozzá hastánc+charleston, azért azt is érdemes megemlíteni. :)

2010. december 1., szerda

Decemberi fellépések, januári Jézusok

Dec.4.,19 óra, Celldömölk: Elvámolt nászéjszaka,
dec. 5.,15 óra, Pataky Művelődési Központ: Musical Plusz,
dec.,16.,19 óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár,
dec.19.,19 óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár,
dec.25.,20 óra, Papp László Budapest Sportaréna: The Show Must Go On- The Queen Tribute Show,
dec.28.,19 óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár,
dec.29.,19 óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár,
dec.31, 20 óra, Szolnoki Szigligeti Színház: Szilveszter határok nélkül ( Duna-tv élő közvetítés ).

további Jézusok: jan.2.,19 óra,
ja.4.,19 óra,
jan.9.,15 óra

2010. november 20., szombat

2010. november 9., kedd

Musical Paletta Ceglédbercelen

Úgy hiszem sokak véleményét fogalmazom meg azzal, ha azt mondom, hogy egy olyan egyedülálló koncertnek lehettünk részesei vasárnap délután. Nem titok, többünk nagy kedvencei léptek fel együtt, egy színpadon, ami önmagában is egy csodával felérő dolog lett volna, hát még amit ott alkottak.
Hosszan tudnám részletezni a kalandos odajutásunkat erre az apró és nem kevésbé eldugott településre, de legyen annyi elég, hogy egy kisebb vonatút és séta után azért csak célba értünk. A művelődési ház, mintegy központi épület emelkedett ki a családi házak és vidéki kúriák sorából. Ahogy beléptünk, tudtuk, hogy sokan osztozunk ma a kultúra ezen szívmelengető házán, ugyanis az előtérben már gyűltek szép számmal az emberek. Néhány ismerős arc és szerencsére sok ismeretlen. Nem voltunk olyan "hű de" sokan, inkább családias hangulatúra sikeredett a dolog. Mint egy kis összetartó közösség. Mindenki izgatottan tekintgetett a bejárat felé, vártuk, hogy végre elfoglalhassuk helyünket. Nos, ez nagy lassan sikerült is. Talán az izgalom miatt éreztük így, vagy ténylegesen is megtörtént, de csúszással kezdődött a koncert. Én a magam részéről vártam, hogy a jól ismert "We will rock you" nyitány induljon, ahogy Attila fellépéseinek mintegy 80%-nál szokott is, ám ezúttal nem ő kezdett, hanem Egyházi Géza a nevével már-már egyé váló Vámpírok bálja című musicalből egy dallal ("Meghívás a bálba"). Ezt követően azért rögtön Ati jött, aki szerencsénkre ismét magára vállalta a konferanszé szerepét. Nem véletlenül szerintem, hiszen nem sok hozzá hasonló, jó humorú és szórakoztató bemondó van :) Így ismét részesei lehettünk a más jól ismert "Fábry" féle stand up comedy műsornak, amit ezúttal kivételesen sok személyiség megjelenítésével mutatott be nekünk kedvenc Fantomunk. És ha már Fantom... természetesen az Éj zenéje is felhangzott a délután folyamán, illetve egy olyan egyedi feldolgozása a címadó duettnek, ami talán még a Madách 600. előadásán sem volt hallható: 3 férfi (Attila, Géza és Bot Gábor) és Mahó Andrea gyönyörű szopránja. Nem semmi volt. Na de ne rohanjunk ennyire előre a műsorban... Bár a fellépők között két színész is hivatalos résztvevője az idén nyáron debütált Sakk című musicalnek, gyönyörűségünkre Attila énekelt két számot is az előadásból. Itt megemlíteném, ha esetleg valaki nem tudja, hogy ő maga is játszotta anno a Rock Színházban mind a két főszerepet a produkcióban. Így hangzott hát fel a "Forog a kerék", illetve hatalmas meglepetésként a "Bangkok" című nóta, ami igazán felperzselte a kedélyeket és mi, Nikivel hatalmasat tomboltunk rá. Fantasztikus volt mind a kettő. És igazából ezek voltak azok a dalok, amik abszolút újdonságként jelentek meg Attila repertoárjában. (Igaz, a Forog a kerék elhangzott korábban a New Orleans Music Clubban is.)
Emellett természetesen kihagyhatatlan "buli" elemként volt a Hotel Menthol, amit ezentúl csak "Fotel Mentor"-ként emlegetünk hála vicces énekes barátunk megújító ötletének :) De volt még a "Valahol Európában"-ból Hosszú dala, a "Miért van" duettként Bot Gáborral, a fél évvel ezelőtt debütáló "Vivo per lei" Mahó Andival, illetve szintén vele a "Fame", azaz a hírnévről szóló jól ismert nóta, valamint a mindenki által leginkább várt csodálatos férfi tercett: a Belle, a Notre Dame-i toronyőr című musicalből. És persze mi mással zárulhatott volna a délután, mint a Lehetsz királlyal, és az "Azért vannak a jóbarátok" című Máté Péter dallal, amelyekben már mind a négy szereplő együtt állt színpadra.
Nos, úgy gondolom, hogy már a felsorolt dalokkal mindent elmondtam a koncert színvonaláról és hihetetlen élménygazdagságáról. És ahogy mindig, most is a lenyűgöző zenei élményhez masszívan társult Attila laza és szórakoztató humora, amivel kétség kívül mindenkinek egy kellemes és nagyszerű kikapcsolódást biztosított, fellépő kollégáival együtt.

2010. november 5., péntek

Az Rtl Klubbon reggeliznek a "The Show Must Go On" sztárjai

Az Rtl Klub hétfői "Reggeli" című műsorának vendége lesz Attila és Koós Réka!!!

2010. november 4., csütörtök

Novemberi fellépések

nov. 7., 15 óra, Ceglédbercel Mahócskával, Gabival és Gézával,
12.,19 óra, Komárom Városi Sportcsarnok: Gálaműsor a 60 éves Koltay Gábor tiszteletére
27.,19 óra, Szekszárd Városi Sport- és Szabadidőközpont: Musical-operett gála

2010. november 1., hétfő

Musical Paletta november 7-én!

November 7-én Ceglédbercelen fog fellépni Attila Mahó Andrea, Egyházi Géza és Bot Gábor társaságában. Gyertek minél többen, nagyon jó lesz! :D A zene.hu-n is megjelent egy cikk, hiszen igazi kuriózum lesz hogy Attila Gézával és Gabival áll majd egy színpadon, igazi különlegességek, duettek és tercettek várhatók, na és Mahó Andiról se feledkezzünk meg, akinek szopránja olyannyira tisztán csengő, hogy bármely dalt adja is elő, biztosan jóleső lesz fülnek és léleknek egyaránt!

2010. október 31., vasárnap

Az Operaház Fantomja

Meglepődve tapasztaltam, hogy nem írtunk még egy sort sem a Fantomról. Pedig hát mindenki tudja, hogy lassan Attila neve egyé válik ezzel a karakterrel. A részletes jellemzést most nem írnám le, ugyanis egyszer megtettem már az ezzel foglalkozó blogunkban és talán sejthetitek, hogy nálam a Fantom ott kezdődik, hogy Csengeri Attila. Itt elolvashatjátok:
Karakterjellemzések: Eric, a Fantom
Ezen felül talán inkább arról beszélnék, hogy a jellemzésben említett momentumokat Attila hogyan valósítja meg...
Kétségtelen, hogy a Madách Színház Fantom feldolgozása önmagában egy nagyszerű rendezést mutat be, csodálatos díszletekkel, jelmezekkel és technikai háttérrel. Itt kiemelném példának a hangtechnika fantasztikus felhasználását, mikor a Fantom leveleket olvassák, vagy keresik őt és annak hangja a nézőtér különböző pontjairól szólal meg a hangszórók váltakozásának köszönhetően. Hihetetlen hatással bír! Bár nem kevésszer láttam már az előadást, minden alkalommal akaratlanul is kapkodom a fejem a hang irányába, mintha csak tényleg ott állna valaki, egy alaktalan szellem. Lenyűgöző! Vagy a temető jelenetnél a különböző pontokon felbukkanó rémalak... ijesztő mégis izgalmas. Abszolút lebilincselő előadás. Mindezek mellett azonban kellenek a főszereplők, kellenek azok a hangok és azok a színészek, akik életre keltik ezeket a hihetetlen összetett karaktereket. És az élükön magasan ott áll Attila. Eric, a Fantom megszemélyesítése tényleg sokoldalú színészetet kíván, és én személy szerint ezt csak tőle láttam megvalósítani. Holott mindegyik szereposztással néztem már az előadást. Úgy gondolom, hogy ő képes csak megmutatni ennek a személyiségnek minden rejtett oldalát. Nem csak a dráma, a szenvedés és a harag. Nem csak ezek a negatív érzelmek. Mert van ott még szerelem, humor, gúny, megvetés is. Persze, alapvetően minden megmozdulása besorolható negatív irányba, de a fenti karakter jellemzésből jól látszik, hogy mindennek oka van. És ennek tekintetében, nem lehet haragudni rá. Nem mondom, hogy maradék nélkül felmenthető minden tette alól, de egyértelműen elítélni sem szabad.
Vannak momentumok Attila játékában, amiket kifejezetten szeretek. Ilyen például a folyamatos gúnyolódása a színház vezetésén. Egyértelműen lenézi őket, de a levelek arrogáns hangvétele mellett ott van a jól megfogalmazott gúny is. Az, amin lehet nevetni. És ez fontos! Vagy az az apró dolog, mikor Christine azt énekli, hogy "Az arcod rég nem tud megrémíteni..." - ennél van egy nagyon rövid kis pillanat, mikor Attila játékában a Fantom azt hiszi nyert ügye van, és a lány szereti őt. Ennél a résznél mindig kihúzza magát, megigazítja a haját, vagy a ruháját és elmosolyodik... aztán persze ez a mosoly gyorsan elhal, mikor jön a folytatás: "...a lelked torz és ez sokkal jobban fáj." Innen tudja, hogy már nincs más út, nem nyerheti el a viszonzás csodáját. De kiemelném azt a részt is, mikor Christine letépi a maszkot róla és ő éktelen haragban tör ki, majd váratlanul rogy össze és válik az óriásból egészen picivé. Mikor a földön négykézláb, mint egy űzött vad, kúszik és félve kéri vissza egyetlen védelmét, a maszkját. Aztán mikor visszakapja és felveszi, ismét az egyenes, szálfa tartás, a keménység, határozottság ül arcán... ismét férfi. Ezek a váltakozások Attila játékában annyira váratlanok mégis természetesek. Nem látok benne műiséget, vagy túljátszottságot. Az a nagyszerű az ő játékában, hogy egyszerre tud a földön túli Fantom, és a nagyon is emberi férfi lenni. Számomra az egyik legszebb része a játékának, hogy képes némán sírni. Sok színész elrontja a megható pillanatokat azzal, hogy hangosan zokog, ami időnként kifejezetten nevetséges tud lenni. Ezzel szemben Attila képes arra, hogy csak ott van, némán, akadozó lélegzettel és remegő testtel... mindenki tudja akkor, hogy sír. Nem kell megmagyarázni, nem kell hallani. Tudjuk, látjuk és érezzük. Csodálatos. És mikor az ember csak azt érzi, hogy legszívesebben felrohanna a színpadra és vigasztalva átölelné... hölgyeim és uraim, itt kezdődik a színjátszás!
Édesanyám mondta, miután megnézte az előadást, hogy addig fogalma sem lehet az embereknek arról, mire képes Attila, amíg nem látták a Fantomban. Ez az az előadás, amiben -a Jézushoz hasonlóan- nem csak musical énekes, hanem Színész is. Így, nagy betűvel. Mert minden alkalommal elhiszem neki, amit ott ad. Elhiszem és átélem minden fájdalmát és haragját. És ott vagyok minden hangban és érintésben a színpadon.
Ettől válik Csengeri Attila A Fantommá.

A Vörös Pimpernel

Folytatván korábban megkezdett darab leírásaimat, a következő előadás egyik nagy kedvencem. Sajnos erről is már csak múlt időben beszélhetek, hiszen a Vörös Pimpernelt már egy ideje nem játsszák befogadó színház híján. Pedig kétség kívül a musical irodalom egyik legjelentősebb részéről beszélhetünk nem csak zenét, de a színpad technikát illetően is. A magyar előadást Molnár László vitte színpadra Szolnokon, ahol Attila mellett Bot Gábor játszotta a főszerepet, partnernőjük pedig Koós Réka és Kertész Marcella voltak.
Az előadás sikere a magad színvonalú kivitelezés mellett kétség kívül maga a történetnek és a zenének köszönhető. Úgy gondolom hogy az a legjobb benne, hogy egyformán jelen van a színpadon a humor és dráma is. Persze ezúttal kicsit talán több szerepet kapnak a poénok, sőt, inkább a szituációs komédia az, ami uralkodik, de mégsem mondható azt, hogy ez egy kiemelten vígjáték lenne. Mert igenis ott van a szörnyű tény, hogy emberek halnak meg a guillotine által, és persze a szerelmi szált végig kísérő kétség, és az árulástól való meggyötörtség. Ennek köszönhető két gyönyörű szóló rész is, ami Attila hangjával olyan mértékig betöltötte a teret, hogy senki meg sem mukkant, amíg szólt, és utána csak hatás szünetet követően jött a tapsvihar. Az "Imá"-ban a kétségbeesés és harag dominál benne, szinte izzik a levegő körülötte, míg az "Ott volt Ő"-ben a felszabadult öröm, és a féktelen szerelem lángol fel. Mind a kettő csodálatos dal. És persze mindenképp meg kell említeni a poénos oldalt is, hiszen aki kicsit is ismeri Attilát, tudja, hogy szereti a jó humort. Itt aztán kibontakozhatott, a ficsúr dendi szerepében olyan piperkőciséget mutatott be, aminek láttán szem nem maradhatott szárazon.
Összességében egy remek előadás, nagyszerű színészekkel és fülbemászó dallamokkal. Talán egyetlen dolgot rónák fel hibának, bár ez kifejezetten személyes véleményem: Attila parókája szörnyű volt. De ettől függetlenül egy csodálatos musical előadásnak lehettem tanúja Szolnokon. Titkon remélem, valahol, valamelyik színház színpadán még viszont láthatom Sir Percy Blakeneyt :)

2010. október 24., vasárnap

Ezért vannak a jóbarátok...

Péntek éjjel került megrendezésre a New Orlenas Music Clubban. A fellépők Attila mellett Andrádi Zsanett, Nagy Balázs és Szemennyei János voltak. Talán az éjfél tájt kezdődő koncertet megelőző stand up comedy légköre hatotta át a helyet, vagy csak szimplán jó volt a hangulat, de jobbnál jobb dalok mellett folyamatos jelen volt a humor. Minden szereplő abszolút egymásra hangolva sziporkázott és nem csak zeneileg. Végig nevettük az estét, ugyan akkor ott voltak azok a néma és meghatott csendek, mikor bekúszott a szívünkbe az Éj zenéje, vagy mikor magával ragadott a Forog a kerék. Utóbbi különlegességét növelte, hogy Attila játszotta a Sakkban mind a két főszerepet, ám azóta ('95) most énekelte el ismét először. Olyan hihetetlen erővel és lendülettel szólt a dal, hogy teljes mértékig magával ragadó volt. Remélem még sokszor előveszi a repertoárból. Ami a további dalokat illeti: volt Hotel Menthol, ami mindenki lábát mozgásra késztette "Köszönjük Miki bácsi!", a Lehetsz király ezúttal három hihetetlen fickó előadásában, akik lássuk be, nem teljesen normálisak, de hát mi így szeretjük őket:) A Miss Saigonból a Szaxofon duett ezúttal tercettben Nagy Balázzsal és Andrádi Zsanettel Ati mellett. Nagyon szórakoztató volt és minden bizonnyal sok lány lett volna Zsaki helyében :)) Felhangzott továbbá a Sztárcsinálókból a Történelmi lecke Szemennyei Janival, felidézve ezzel a tavalyi óbudai nyarat. És sokunk örömére volt Macskafogó is, amivel Attila lekörözhetetlen gonosztevővé válik minden alkalommal, mikor előadja.

Nagyszerű poénok, remek dalok, telitalálat a fellépőkben. Egy remek este/éjjel/hajnal volt.

Valentin koncert a Madáchban

2011. február 12-én a Madách Színház egy Valentin-napi koncertet mutat be, melyben Attila is szerepelni fog Polyák Lilla, Feke Pál, Homonnay Zsolt, Gallusz Nikolett, Posta Victor, Mahó Andrea és Krassy Renáta társaságában. Az est tematikája természetesen a szerelmes dalokra épül majd, a rendező Szerednyei Béla. Örülés van!!! :D

2010. október 18., hétfő

Boldog Születésnapot!

Nagyon Boldog születésnapot ezúton is Attilának!!! :))

2010. október 9., szombat

Szupersztár werkfilm az RTL Klubon

Október 13-án szerdán 23.30-tól sugározza az RTL Klub a Jézus Krisztus Szupersztár werkfilmjét, melyben gyaníthatóan a korábbi gyakorlathoz hűen kulisszatitkokat láthatunk illetve interjúkat az alkotókkal, szereplőkkel. Aki nem érne rá ebben az időpontban, az október 24-én vasárnap 12.40-től még megnézheti, ekkor ismétli ugyanis a csatorna a műsort.

2010. október 7., csütörtök

Ismét Fantom a Madáchban

Az Operaház Fantomja őszi szériájának beharangozója a Madách Tv-ben. Attila nagyon szépen kifejti, miért is sikeres ez a darab, milyen külön is érdekes és jó összetevőkből áll. Nekem nagyon tetszik az okfejtése. :)

2010. október 5., kedd

Októberi fellépések

Okt. 6.,19 óra: Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár,
okt. 11.,19 óra: Szombathely: The Queen Tribute Show: The Show Must Go On
okt. 16.,15 óra: Madách Színház: Az Operaház Fantomja,
okt. 17.,15 óra: Madách Színház: Az Operaház Fantomja,
okt. 19.,19 óra: Madách Színház: Az Operaház Fantomja,
okt. 22.,23 óra: New Orleans Music Pub: Ezért vannak a jóbarátok ( Andrádi Zsanettel, Nagy Balázzsal és Szemenyei Janival ) ,
okt. 24.,20 óra: Papp László Sportaréna: The Queen Tribute Show: The Show Must Go On

2010. szeptember 29., szerda

Attila is felvonult a Széna téren

A mai napon került megrendezésre a Géniusz Kincskereső Show egyedi reklámkampánya, amelyben nem csak a péntek esti koncertet harsonázták be, hanem felhívták a figyelmet a környezettudatos életmódra is. A rendezvény szervezői és támogatói (köztük Attila is) egy hatalmas, három méter átmérőjű labdát gurított és vitt végig a Moszkva tértől a Széna téren keresztül a Millenáris Parkig, miközben a kikiáltó szerepében először Novák Péter, majd a Géniusz front embere, Oplasznik Péter hirdették a péntek esti, hazánkban egyedülálló, első ember- és környezettudatos rockzenei showt. A kis csapathoz többen csatlakoztak az utcáról, miközben a felvonuló művészek kis fákat osztogattak és szórólapokat osztogattak. A kezdeményezés mindenképpen figyelemre méltó és a reklám kivitelezése sem volt egy utolsó megoldás. Aki arra járt, garantáltan észrevett minket :) Fotók az eseményről:

http://ranafoto.hu/?p=1740

2010. szeptember 23., csütörtök

Azért vannak a jó barátok...

Ezzel a címmel kerül megrendezésre a New Orleans Music Clubban az az éjszakai koncert, amelynek fellépői Attila mellett Nagy Balázs, Andrádi Zsanett és Szemenyei János. 2010.10.22. 23h-tól veszi kezdetét a musical est. Folyamatosan bővülő információkkal szolgál a Facebook oldal.

2010. szeptember 22., szerda

Jézus beszámoló

Engedjétek meg nekem, hogy röviden én is írjak arról a Szupersztár előadásról, amin Attilát láttam. Először is maga az előadás tényleg modern, a szövegek nyersebbek, a vetített háttér is egy újfajta színházi ábrázolást mutat. Nekem személy szerint ismét megtetszett a darab zenéje és maga a rendezői koncepció (Jézus-Júdás és Mária viszonya főleg). A díszlettel nem voltam igazán kibékülve, nekem túl minimalista, a vetítés sem tudott mindig elrepíteni a vágyott helyszínre. A jelmezek egy része tetszik (Jézus autentikus viselete, Mária narancs színű, meleg árnyalatú ruhája, a papok kabátja) egy része nem (pl Júdás és Simon viselete... én valahogy megmaradtam volna az autentikus hatásnál ezen figurák esetében is).
Az az énekteljesítmény, amit ez a darab megkíván, nos egészen emberfeletti. Attila tökéletesen átugrotta a lécet, mit átugrotta, szárnyalt felette. Színészi ábrázolásban az elején még háborgó, emberi, gyarló Jézust alakít míg a Gethsemane után beletörődik sorsába és szinte fölényes közönnyel szemléli, mit akarja őt megmenteni egy olyan ember (Pilátus), akinek igazából nincs is beleszólása a dolgok folyásába, hiszen minden eldöntetett már az égben. Amit a fináléban a kereszten művel... Arra pedig nincs is szó. Semmi éneklés, falzett, erő nem kell már oda, csak a puszta megadás és fájdalom. Mindezt halk szavakkal, gyászba lökve az embert mondja el.
Sasvári Sándort emelném még ki, aki Jézusból immár Pilátussá avanzsálva találta el tökéletesen ezt a szerepet. A Pilátus álma című dalban ijedt, gyengéd, míg a következő színrelépésétől kezdve őrült szenvedéllyel próbálja kiemelni Jézust a halál karmaiból. Neki is csak gratulálni tudok!

Sajtóra fel!

Keressétek az alábbi sajtóorgánumokat és könnyen Attilára lelhettek: Népszava (ma a címlapon!), Helyi Téma (most és a jövő héten is), Budai Polgár, továbbá a rádiók közül: Lánchíd rádió (ma!), valamint spotként: Neo Fm, Gazdasági Rádió és még a Duna Tv is!

Népszava


2010. szeptember 19., vasárnap

Jézus Krisztus Szupersztár premier

Tegnap volt Attila Jézus Krisztus Szupersztár premierje a Madáchban. Igaz, én a magam részéről már kétszer is láttam vele, de mind a két alkalomkor fotóztam, így az igazi premier nekem is tegnap volt. Ahogy az várható volt testét-lelkét beleadta az előadásba, de úgy érzem, ezt szavakkal nem lehet igazán visszaadni. Sok mindent előre tudtam már, mikor odamentem megnézni. Például azt, hogy Attila egy sokkal emberibb Jézust akar megformálni. Azt, hogy sokat merít majd a megélt tapasztalataiból. Azt is tudtam, hogy hangilag mindent bele fog adni, és ha beleszakad is, de végigcsinálja majd hibátlanul az egészet. Én mégis nagyon izgultam végig. Drukkoltam, hogy minden rendben legyen, kijöjjön szépen minden hang, ne legyen semmi baj. És persze így is lett.


Nehezen rázódtam bele az eseményekbe, talán csak a második felvonásra sikerült igazán. Addig leginkább azokon az apró részleteken csodálkoztam, amiket fotózás közben nem vettem észre. A vetített hátterek, a táncosok, minden, ami az objektíven kívül esett és így egészében sokkal teljesebb képet alkotnak. De aztán eljött a második felvonás.


Mindjárt az utolsó vacsorával indul ugye, amit követ a Getshemané szóló. Azt hiszem, ha semmi mást nem énekelne ebben a darabban, csak ezt az egy dalt, akkor is újra és újra megnézném. Egyszerűen az a dal önmagában egy hihetetlen katarzis! Mikor először fotóztam ez alatt a dal alatt, döbbentem néztem vissza a képeket. Attila szemei haragtól izzottak. Hihetetlen energiákat mozgat meg alatta, és ahogy fokozódik az egész, az ember azt veszi észre, hogy egyre gyorsul a szívverése és a végén már szinte remeg az indulattól. És közben ott van az az ember a színpadon. Egyedül, meggyötörten, sorsa súlyától szenvedve. El kell fogadnia, hogy a halál vár rá és mindezt miért?! Értünk... ott van abban az egy imában minden. És ott van Attila szemében, az arcán, a testbeszédében.


Ebben a darabban hihetetlen erővel mutatkozik meg a színészi tehetsége. Egy színes skála az egész. Van boldogság és szeretet a Hozsanna résznél, van elhagyatottság a Templom és a Leprások résznél, kétségbeesés, aztán düh a Getshemanéban, majd halálos higgadtság és elfogadás a meghurcoltatás alatt. És a végén, a kereszten az a néhány mondat... Ó te jó ég, annál a résznél úgy éreztem, mintha fulladnék... éreztem, ahogy fájdalmat okoz minden egyes szó. Leírhatatlan fájdalom, aztán a döbbent, néma csend, mikor mindez véget ért. Az ember hirtelen levegőt se mert venni... "övé haldokló szavam...a többi néma csend..."- ahogy Hamlet mondja halálánál. Úgy gondolom, ha nem lenne a végén az a repíz és taps rend a pörgős dalokkal, mind magunkba omolva térnénk haza az előadásról. Én sok mindent éreztem már előadás után… örömet, vidámságot, bánatot, letörtséget… általában, éppen ahogy végződött az adott előadás. De most egy egészen más érzés volt bennem… hála. Hálás voltam és vagyok is azért, hogy részese lehettem.

2010. szeptember 16., csütörtök

Szupersztár anyagok

Olvassbele.hu képgaléria, Rana képgaléria 1. illetve 2, Viva la Musical! galéria, Musical Club fotók, Madách Színház fotói. Stop.hu videó. MAdách tv riport a Videók aloldalon.

2010. szeptember 10., péntek

Attila játszási napjai (Jézus Krisztus Szupersztár)

Szeptember: 15.,19óra,Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár (nyilvános főpróba)
18.,19óra,Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár ( premier )
22.,19óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár
25.,19óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár
26.,15óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár
30.,19óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár
Október: 2.,15óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár
4.,19óra, Madách Színház: Jézus Krisztus Szupersztár

2010. szeptember 3., péntek

Zrínyi 1566 - Szigetvár

Meg kell engednetek egy teljesen személyes bejegyzést, ugyanis a tegnap esti Zrínyi előadás akkora hatással volt rám, hogy elengedhetetlen késztetést érzek a megosztására. De legalábbis az élmény halvány érzékeltetésére. Azért is elnézést kérek, hogy ez nem elsősorban Attiláról fog szólni, hanem összességében a darabról.
Nos, tudni kell, hogy én Egerben ugye bár csak a felét (illetve kicsivel több, mint a felét) láthattam csupán az előadásnak és azt is megjegyezném, hogy egy éve vártam a pillanatra, hogy végre részese lehessek ennek az egésznek. Attila jó voltából ez idén, Szigetváron végre beteljesült. Hogy mégis a rajongókhoz hű legyek, igyekszem kitérni minden őt érintő részletre is. Kezdeném is rögtön a mikrofon próbával, ami éppen akkor folyt, mikor mi odaértünk a nézőtérre. A táncos lányok nagy örömmel fogadták kedvencünk bolondozását a színpadon, aki a South Parkból ismert Jacko utánzattal melegítette be a hangszálait. (Aki esetleg nem tudná, Attila szinkronizálta azt a karaktert, ami a 8. évad 10. részében található emlékeim szerint) Miután mindenki jól kiszórakozta magát, és befejezték a próbát is, lassan kezdett beszivárogni a néző közönség. Sajnos azt kell, hogy mondjam, nagyon kevesen voltunk, talán a negyede, kicsivel több, ha megtelt a nézőtérnek. Ám annál lelkesebbek voltak a végére (egy kis elővezetés után a részemről :P ).
Nem fogom leírni jelenetről jelenetre az előadást, bár tudnék minden momentumában dicsérni valót találni. Inkább szereplőnként jellemeznék. Kezdjük is az elején.
Nem titok, én nem vagyok Sasvári Sándor rajongója, a Fantomban kifejezetten nem szeretem, ebben az előadásban azonban olyan színvonalon, átéléssel, gyönyörűen énekelt, hogy le a kalappal. Mindvégig ő maga volt Zrínyi Miklós és olyan csodálatosan részese volt a cselekményeknek, hogy az embert teljesen magával ragadta. Mind a lírai, mind a rockos dalokban szívet megtöltően szólt a hangja. Ha kellett vele ütöttem a ritmust, járt a lábam, a fejem alig bírtam a helyemen maradni, máskor pedig szorongva vontam össze magamon a kabátom úgy érezvén, az ő szenvedése az enyém is. Lenyűgözött! Úgy gondolom, ez a szerep Sasié. Ő maga Zrínyi gróf. Minden tiszteletem az övé!
Következőként had vegyem előre az új beállókat, hiszen néhányan talán tudjátok, hogy Vermes Tímea az elmúlt hetekben adott életet kisbabájának, így ki kellett szállnia a produkcióból. Füredi Nikolett váltotta, aki azt kell, hogy mondjam, méltó utódként lépett színpadra. Azt leszögezném, hogy alapvetően másképp formázta meg a gróf feleségének karakterét. Sokkal szenvedélyesebb, kétségbeesettebb volt. Nagy szólójában teljesen kikelt magából, de úgy, hogy szerintem ez nem ment a dal rovására. Gyönyörű hangú énekesnő, de nem opera a fő irányzata, ezáltal annál a duettnél, ahol a váron kívül a dombtetőn áll és énekel, - itt Topsy egy varázslatos áriát szokott előadni- ő egyszerűen megismételte Sasival a versét. Nem gondolom, hogy emiatt kevesebb lett volna, csak a megszokás miatt szúrt szemet (vagyis fület inkább).
A másik új arc Szomor György volt, aki a Jézus premierjére készülő Feke Pált váltotta. Igazából nem egy nagy szerep, két dal, sőt inkább másfél összesen, de meghatározó karakter és nagyon ütős száma van. A "Magyar vagyok" című nóta lehengerlő tud lenni a megfelelő előadásban. Nos, bevallom én eleve negatívan álltam hozzá Gyurihoz, hiszen csak a nőiesebb, lágyabb hangját ismertem, így elképzelni sem tudtam, hogyan lenne képes Pali karcos hangja utána megszólaltatni ezt a dalt. De rám cáfolt. Nem mondom, hogy nagyon lenyűgözött, mert úgy éreztem túlzásba vitte a hangjának a torzítását, de mindenképp értékelem, hogy ennyire igyekezett megkeményíteni, eldurvítani saját hanghordozását ehhez a szerephez. Talán idővel, több előadás után megtalálja majd az aranyközéputat a lágy és a torzított hang között. Addig is én visszavárom Feke Palit ebbe a karakterbe. (De megjegyezném így, zárójelben, hogy édesapámnak pont ez a nyers, erőlködő hang, ami tetszett benne és szerinte jobb volt a cd-n hallott Palinál. Perszer ő nem látta élőben, így a véleménye némiképpen egyoldalú)
A következő személy, aki rám nagy hatással volt Beleznay Endre. Lássuk be, szerintem őt mindenki komikusként ismeri, én is csupán olyan szerepekben láttam, de itt nagyon is drámai. Ő csupán egy török nemes, de valahogy mindvégig érezhető benne a kettősség. Nem eltökélt szándéka a szigetvári vár lerombolása, de egy szerencsétlen helyzet miatt erre kényszerül. Attila mellett ő az egyik narrátor. Szerintem zseniálisan játszott. Végig éreztem benne az érzelmek különböző skáláját. Kicsinyes, meghunyászkodó, kemény, intelligens, megfontolt, aztán az a pont, mikor megtudta, hogy a várvédők ölték meg saját feleségeiket, asszonyaikat, az az őszinte döbbenet, megvetés és harag... ahogy üvöltötte, hogy : "Barbárok!" Én komolyan mondom a földbe gyökerezett a lábam. Úgy hiszem nagyszerű gondolat volt őt alkalmazni erre a szerepre, mert tényleg sokoldalú színész és ezt itt be is bizonyította. Érdekességként megjegyezném, hogy Egerben helyett a rendező, Moravetz Levente játszott, és bár ő is rendkívül érdekesen adta elő szerepét, Endre sokkal jobb volt.
Szereplők közül csupán egy ember maradt, akiről írnom kell, és ez természetesen Attila. Bár alapvetően azt gondoltam, hogy jól áll neki ez a szerep, és jól teljesít benne, ennél sokkal többről van szó. Ahogy azt az egri elemzésemben is írtam, az ő karaktere az igazán gyarló, de bűnbánó ember. És emiatt sokkal közelebbinek érzem magamhoz, mint bármelyik más figurát. Ebben a darabban Cserenkó Ferenc szeret, gyűlöl, harcol, buzdít, alkudozik, kincset remél, de végül Halál lesz az ára. Sok hibát elkövet, de mind végig egyenes gerinccel, a teljes felelősséget vállalva áll a színpadon. Az egyetlen túlélő. Ezzel a teherrel élni nem könnyű. Barátai, szerelme hal meg. És neki el kell mondania a történetet. Fantasztikus a rendezés, ahogy mind a török, mind a bécsi udvarnak mesél párhuzamosan, mégis külön-külön idősíkon és persze közben át is éli a történteket. Érdekes, de én ebben a darabban sokkal inkább emelném ki Attila prózai és színészi képességeit, mint énektudását. Mind tisztában vagyunk vele, hogy hangilag nem okozhat különösebb csalódást, főleg, mivel nem is igen van szólója, végig duettezik, illetve kvartettezik. Ám, amit színészként teljesít, az mindenképpen elismerésre méltó. Ahogy Beleznaynál is mondtam, az érzelmek széles skáláját eleveníti meg. Boldog, haragos, szomorú, kétségbeesett, küzdelemre éhes, merész, aztán meggyötört egy hirtelen váltással. Nekem az egyik kedvenc részem, mikor mind a két hatalom számon kéri rajta Zrínyi cselekedeteinek miértjét, és ő egyre csak azt feleli: "Nem tudom, uram." És ez elhangzik vagy háromszor, négyszer, de minden alkalommal más hangsúllyal és ezáltal más jelentéstöltettel... döbbenetes. Kellett már Attilának ez a szerep, kellett, hogy megmutassa, hogy ő jó prózai színész is, ha kell. Azt kívánom, bár kapna még sok ilyen szerepet!
Jelenetek közül nagyon sokat, túl sokat kéne kiemelnem és leírnom, ezért inkább igyekszem azokat elmondani, amik a legnagyobb hatással voltak rám.
Ilyen volt Zrínyi búcsúja a feleségétől. Megható, szívszorító jelenet. Az őszinte szeretet járta át a színpadot és nem Sasvári Sándort láttam Füredi Nikivel, hanem a férfit, aki hazájáért a halálba megy, ám előtte még biztonságba küldi azokat, akik a legfontosabbak számára, fiát és feleségét. Gyönyörű volt. Nem volt benne semmi túlzó, semmi jajveszékelés, vagy hiszti. Az egyszerű, csendes búcsú.
Aztán szintén egy ehhez hasonló jelenet, mikor Kata szerelmet vall Ferencnek, Attila szerelmi duettje. Az, hogy a lány fiatal, ártatlan és épp a háború közepén, a végső kétségbeesésben mondja el a kamarásnak, hogy szereti... a halál torkában állnak mind, de jut-e még egy kis cseppnyi boldogság ezekben az időkben? A dal, ami a szerelemről és a végső lemondásról szól. Itt volt az első olyan pillanat, amikor elszorult a torkom és nyeltem a könnyeim. Sokféle szerelmi duettet, jelenetet láttam már, de ez annyira életszerű volt és reménytelenségében annyira közel került hozzám, hogy teljesen kifacsarta a szívem. És persze ezt követően jött a legfájdalmasabb, legkeményebb, legkétségbeesettebb pont, a várban lévő nők halála. A mondat, hogy: "Nem kerülhetnek török kézre." És egy szörnyű megoldás megszületése. Ez volt az a helyzet, amire még a török vezér is azt mondta, barbárság. Bennem is egyik felem elítéli, másik megérti. És ha felteszem a kérdést, én meg tudtam-e volna tenni, hogy megölöm a szerelmem azért, hogy ne az ellenség karmaiba kössön ki... nem tudom a választ. Valószínűleg nem. Ahogy az Attila által alakított Cserenkó Ferenc sem volt rá képes. De az a színpad kép, ahogy szól az a szívfájdító dal és látom, ahogy az egymást átölelő párok között a lányok sorra hanyatlanak kedvesük karjaiba... nem tudtam már visszafojtani a könnyeim. Úgy éreztem, mintha két kézzel szorítanék a mellkasomat. Döbbenetes volt, fájdalmas, felemésztő. Aztán felcsillan a remény, hogy talán a fiatal lány túléli, hiszen párja nem képes megtenni... de jön a váratlan fordulat, a katakombákba, ahová a lány rejtőzött a szakácsnővel felrobban. Ők maguk robbantják fel és Cserenkő Ferenc az, aki ezt előidézi azzal, hogy a törököt beküldi. Nem volt választása, az ellenség így is megtalálta a helyet és ő nagyon jól tudta, hogy ha bemennek oda, az asszony felrobbantja majd, hogy ne kerüljenek török kézre. Ez a legfájdalmasabb rész. Én nem igazán tudom szavakkal kifejezni, de most, hogy leírom... most is érzem, hogy szorít és kínoz az emlék.
Ez az előadás egy emlék. Egy emlék olyan eseményekre, ami a mi múltunk volt. Ott ültünk tegnap, ahol a végső küzdelem folyt. Kívülálló voltam egy véres múltidézésen, de részesévé váltam egy reménytelen történetnek. És mégsem bánatot, elutasítást érzek, hanem hálát. Hálás vagyok azért, hogy a részese lehettem, hogy ott voltam, láttam és átéltem. Talán csak egy ilyen meghatározó színházi élményem volt eddigi életem során és az a Fantom. Aki ismer, tudja, hogy ezzel a kijelentéssel mindent elmondtam erről a darabról. Nem vagyok költő, sem jó író, de ha csak egy pillanat erejéig, de sikerült átadnom a tegnapi érzéseim egy apró töredékét is, már megérte.


2010. szeptember 2., csütörtök

2010. augusztus 26., csütörtök

Attila feltűnik több médiumban is

Készüljetek fel a gyűjtögetésre, Attila ugyanis két újságban is szerepelni fog szeptemberben!
Az egyik a Havi Parabola Magazin, a másik pedig a Polgári Otthon című újság! Mind a kettőben címlapsztori lesz, úgyhogy keressétek az újságárusoknál!
De aki addig nem bírja ki, láthatjátok őt a tv-ben is, vasárnap este 9-kor az Echo Tv-n fognak vele beszélgetni a Zrínyi 1566-ról.

2010. augusztus 24., kedd

Szavazz Attilára a Zene.hu-n

A szeptemberben debütáló Jézus Krisztus Szupersztár előadás kapcsán indított szavazást a Zene.hu elnevezésű honlap. Arra a színészre kell szavazni, akinek színpadra lépését a leginkább várjuk:

http://zene.hu/20100502_ujabb_vilagsiker_a_madachban_jezus_krisztus_szupersztar

2010. augusztus 19., csütörtök

Ismét indul a Jézus projekt

Augusztus utolsó heteiben újraindulnak a Jézus Krisztus Szupersztár próbái a Madách Színházban. Attila tíz év után lép ismét a Megváltó szerepében a színpadra méghozzá abban a körúti színházban, ahol a 2003-as Fantom premier óta nem volt új szerepe. Nagy erőbedobással készül a szeptemberi premierre (17.,18.,19.), akár csak a darab és saját rajongói is. Saját bevallása szerint nem csak a rendezés miatt, de saját indíttatásból is másképp áll majd a karakterhez, mint a korábbi, pécsi változatban. Hiszen az elmúlt évek során kétszeres apa és családfenntartó lett, sok minden átértékelődött benne. A megélt tapasztalatok óhatatlanul is belé ivódtak és ezáltal az alakításában is szerves részt fognak alkotni. Ennek tudatában nagy izgalommal tekint a szeptember elé.


2010. július 31., szombat

2010. július 27., kedd

Zrínyi Egerben az én szememmel

Bár kolléganőm részlet hűen leírta a 22.-i egri eseményeket, szeretném én is megtenni ugyan ezt úgy, mint a teljes nap végigkísérője. Nem írnám le a napom teljes történetét, elvégre ez a blog nem rólam szól, csak az Attilához köthető részleteket.
Délután egy óra táján érkeztem meg a várba, ahová csakis a sajtó kártya felmutatásával engedtek be. A Zrínyi1566 csapata éppen próba szünetet tartott. A várban felépített színpad mellett állt egy magas és eléggé terebélyes fa, annak árnyékába húzódott be gyakorlatilag mindenki, így ennek köszönhetően egymás nyakában szenvedték a rekkenő hőséget. Ez volt az oka annak is, hogy -bár Csengusz pontos leírást adott arról, merre keressem-, nem sikerült egyhamar megtalálnom a tömegben. Végül csak rábukkantam az árnyékba burkolt lépcsősor mellett. Szokás szerint a laptopját bújta, bőszen dolgozott a biztosításain. Nagy nehezen sikerült mellé furakodnom, átadtam neki az azóta már forrócsokivá olvadt egy-egy tábla Milkát, majd együtt vártuk a szünet végét. Pontosabban ő továbbpötyögött a gépén, én meg érdeklődve figyeltem. Körülöttem mindenki pihegve, elgyötörten ült, vagy feküdt a földön. Aztán nem sokára, olyan kettő óra táján felhangzott a második felvonás nyitány része, így az emberek elkezdtek szedelőzködni. Ati persze kapkodva csukta össze a gépét, majd mondta, hogy a cuccomat letehetem a sátorba, és felszökkenve a lépcsőn sietett előre. Igaz, hogy ő egy nyakigláb ember, és könnyebben veszi a lépcsőt, mint én, de engem megszégyenítő gyorsasággal hagyott hátra. Győztem loholni utána a táskáimmal. Aztán már ment is a színpadra.
Miután összedobtam a fényképezőgépem, én is utána mentem, addigra az emberek nagyrészt eltűntek a fa környékéről, ki-ki a színpadon, vagy a nézőtéren foglalt helyet. Megkezdték a második felvonás próbáját is.
Én serényen fotózgattam, annak ellenére, hogy nem jelmezes próba volt (amit nem is csodálok 36 fokos hőségben), rendkívül élveztem. Persze a szereplők is bolondoztak és a nagy meleg miatt nehezen jöttek a szövegek is. De azért szép folyamatosan mentek a jelenetek. Látszott, már csak a korrekciók folynak, mindenkiben összeállt már a darab.
Őszintén csodáltam azokat az embereket a színpadon. Rekkenő hőség volt, a Nap kegyetlenül tűzött, én magam is, bár a nézőtéren ültem, de ugyan úgy nyílt színen foglaltam helyet és komolyan mondom, néha egészen elviselhetetlen volt a meleg. A fényképezőgépem is csak hamar átforrósodott.
Végül is olyan négy óra táján lett vége a próbának, akkor mindenkit elengedtek, hogy menjen, pihenjen, egyen, fürödjön, tegye, ami jól esik, este hétre vártak vissza mindenkit. Mondhatom igazán rendes csapat ez a banda, mert 1-2 kivétellel mindenki vissza is ért a kért időpontra. Ati késett egy kicsit, de nem volt gond, mert a tapsrendpróbánál pont addigra ugrott be a színpadra, mikor neki kellett volna ott lennie. Tökéletes időzítés.
Az esti előadás 9 órára volt kiírva, így a rövid zárópróba után mindenki még frissíthetett magán, illetve lassan megkezdődött a készülődés, sminkelés, öltözködés.
Nagyrészt időben indult a darab, de előtte kb egy órával már elkezdték a hangosbemondóban az Agria játékok reklámozását, amit olyan irritálóan sokszor megismételtek, hogy vánszorogni látszott az idő. Végül is, mire mindenkit beengedtek, helyet foglalt a közönség, már be is sötétedett, így hangulatosan kezdődhetett a nyitány.
Az előadás rendben folyt, hamar magával ragadott a történet és a zene is annak ellenére, hogy fényképezőgépen keresztül néztem a színpadon történteket. Nem szeretnék nagyon részletekbe bocsátkozni, így inkább kiemelném a számomra legmeghatározóbb pillanatot. Már egy korábbi kommentemben is említettem, hogy volt egy rész, mikor Sasvári épp egy komoly, drámai dallamot énekelt ezzel a szöveggel: "Ha úgy is jő egy vad vihar, az mindent elsöpör..." És mögötte a horizonton egy hatalmas, gomolygó fekete felhőben villámok cikáztak némán. Félelmetes és megrendítő látvány volt. A másik kiemelhető momentum Feke Pál szólója a második felvonásban. Itt ugyanis Pali színpadra lépésekor szó szerint leszakadt az ég, ő mégis becsületesen végigénekelte a dalát teljes beleéléssel. Sajnos ezt követően kellett leállítani az előadást. Érdekes volt amúgy, hogy maga az író, rendező: Moravetz Levente bújt bele Mehmed, a török vezér szerepébe, és ő volt az, aki a technikusok felé jelezve levetette a fényeket. Kicsit olyan volt, mintha ez is a darab része lenne, ahogy talpig törökben, méltóságteljesen felállt és intett a nézők fölötti személyzetnek.

Mivel ez Attila blogja, illene róla, a karakteréről is beszélni kicsit. Bevallom nehéz helyzetben vagyok. Eddigi karaktereitől nagyon eltérő személyt játszott. Nem volt ő heroikus, hősies, se vicces, vagy akár egyértelműen negatív. Én leginkább úgy jellemezném, hogy ő volt az ember a darabban. Csak egy egyszerű beosztott, aki végigköveti felettese bukását, oldalán egy sor hőssel, akik közé ő nem tartozhat. Gyarló is kicsit, hiszen egy szép fegyverért kikuncsorog Zrínyinél egy szükségtelen hódítást. De vállalja tettéért a következményeket, kész lenne önként halálba menni, ami megnemesíti jellemét. A szerelem valahol kicsit ráerőszakolva jön létre benne, mikor a fiatal szolgálólány majd hogy nem kiköveteli magának érzelmei viszonzását. De persze nincs szükség sok ösztönzésre. Cserenkó Ferenc az, aki sodródik az árral. Nem kombinál, nem szervezkedik, ő csak viseli azt, amit rárónak és próbál mindvégig hű maradni urához, Zrínyi Miklóshoz. Ez a legfőbb elv, ami hajtja, meg persze keresztényi hite is, ami megakadályozza abban, hogy megölje kedvesét, mielőtt a török betörne a várba.
Attila mindezeket jellemzőket remekül magába gyűjtötte. Ha kell, felvállalva magát határozottan kiáll az emberek elé, de ő is gyötrődik a török fenyegetése alatt. Szeret, gyűlöl, vétkezik, csak egy egyszerű emberi sors. Mégis ő kapja az egyik legnagyobb büntetést: életben kell maradnia, hogy elmesélje a vár embereinek történetét. Végig kell néznie, ahogy barátai, sors társai, szerettei meghalnak, életüket áldozzák hazájukért, de ő nem tehet semmit. Talán nem is gondolunk bele, milyen nehéz az ő sorsa.